Krausz Gábor számára a főzés nemcsak szakma, hanem egyfajta szeretetkifejezés is. A séf otthon is szívesen ragad fakanalat, kísérletezik új ízekkel, és örömmel készít ételeket a családjának. Éppen ezért különösen nagy kihívás volt számára, amikor kiderült, hogy kislánya, Hannaróza nem könnyen barátkozik meg minden fogással.
A séf elmondása szerint eleinte nem volt egyszerű dolga, amikor gyermekének szeretett volna kedvére tenni a konyhában. Bár minden ételbe beleadta a tudását és a szeretetét, Hannaróza sokszor nem úgy reagált az elkészült fogásokra, ahogy azt édesapja remélte. Krausz Gábor szerint voltak pillanatok, amikor nehéz volt számára látni, hogy a kislánya nem lelkesedik az ételekért.
A helyzet azonban idővel megváltozott, amikor a séf rájött egy egyszerű, mégis hatásos módszerre. Nem csupán elkészítette az ételeket Hannarózának, hanem bevonta őt is a főzés folyamatába. Amikor a kislány saját maga is részt vett az elkészítésben, sokkal nyitottabban állt azokhoz az ételekhez is, amelyeket korábban nem szeretett volna megkóstolni.
Krausz Gábor számára ez nagy felismerés volt, hiszen így a közös főzés nemcsak az étkezésről szólt, hanem egy közös élménnyé vált apa és lánya között. A konyha ezután olyan hellyé alakult, ahol együtt tölthetnek időt, miközben Hannaróza lassan egyre bátrabban próbál ki új ízeket.
A séf azt is elárulta, hogy kislánya ízlése alapvetően a hagyományosabb magyaros ételekhez áll közelebb. A pörköltes, paprikás fogásokat kedveli, és nagy kedvence a rakott krumpli is. Azokat az ételeket szereti leginkább, amelyek omlósak, húsosak, és nem igényelnek hosszú rágást.
Krausz Gábor számára azonban az jelenti az igazi örömöt, hogy Hannaróza már sokkal kíváncsibb lett az új ízek iránt. Korábban szűkebb körből választott, most viszont egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. A séf számára különösen emlékezetes pillanat volt, amikor egy ázsiai rákos tésztát is elfogadott a kislánya.
Az apa-lánya kapcsolatban a közös főzés így sokkal többet jelent egyszerű ételkészítésnél. Krausz Gábor számára fontos, hogy Hannaróza ne csak új ételeket ismerjen meg, hanem közben megtapasztalja azt is, milyen öröm együtt alkotni valamit.
A séf korábban is beszélt arról, hogy kislánya válogatóssága komoly próbatétel volt számára. Már akkor is úgy érezte, hogy türelemmel és odafigyeléssel lehet hozzá közelebb kerülni, nem pedig erőltetéssel.
Mostanra úgy tűnik, a módszer meghozta az eredményt. Hannaróza egyre inkább nyit az új ízek felé, Krausz Gábor pedig nemcsak finom ételeket készíthet neki, hanem közös emlékeket is gyűjthet vele a konyhában. A séf számára talán ez az egyik legfontosabb siker: látni, ahogy lánya kíváncsian fedezi fel a főzés világát.
