Gáspár Győző, az ország egykori showmanje, olyan titkokat osztott meg a televíziózás aranykoráról, amelyek alapjaiban rengetik meg mindazt, amit eddig a Győzike Show-ról gondoltunk. Évekkel a forgatások lezárulta után Győző végre elérkezettnek látta az időt, hogy tisztázza: mennyi volt a valóság és mennyi a gondosan megírt forgatókönyv abban a produkcióban, amely esténként milliókat szegezett a képernyők elé. A roma sztár őszintén beszélt arról a belső feszültségről, amelyet a kamera előtti szerep és a valódi élete közötti szakadék okozott neki azokban az években, amikor a fél ország az ő és családja mindennapjain szórakozott.
A showman kendőzetlen őszinteséggel ismerte be, hogy a műsor jelentős része előre megtervezett jelenetekből állt. Bár a szereplők valódi családtagok voltak, a konfliktusokat, az abszurd szituációkat és a drámai kirohanásokat gyakran a szerkesztők instrukciói alapján kellett eljátszaniuk. Győző elmesélte, hogy sokszor érezte magát eszköztelennek a gépezetben, hiszen a siker érdekében olyan dolgokat is bevállalt, amelyek távol álltak a valódi személyiségétől. Ez a kettősség azonban hatalmas árat követelt tőle: a népszerűség mellé súlyos lelki teher is társult, hiszen a nézők jelentős része nem tudott különbséget tenni a képernyőn látott karakter és a magánember között.
Gáspár Győző vallomásából az is kiderült, hogy a stábbal való együttműködés olykor kimerítő volt. A nap huszonnégy órájában zajló forgatások során nem volt magánszféra, a házuk egy folyamatosan üzemelő filmstúdióvá vált, ahol minden mozdulatukat rögzítették. Győző szerint a legnagyobb hazugság az volt, hogy a nézőkkel elhitették: ez a kőkemény valóság. Valójában egy profin felépített szórakoztatóipari termékről volt szó, ahol a botrány volt a fizetőeszköz. A showman most, évekkel később már más szemmel néz vissza erre az időszakra, és bár hálás a kapott lehetőségekért, nem tagadja, hogy a „Győzike-jelenség” megalkotása közben önmaga egy részét is elveszítette a vágószobák homályában.
A családtagok, Bea asszony és a lányok, Evelin és Virág is részesei voltak ennek a különös játéknak, amelyben a határvonalak elmosódtak igazság és fikció között. Győző hangsúlyozta, hogy a nézők sokszor olyan dolgok miatt ítélték el őket, amelyek csak a műsor kedvéért születtek meg. A mostani kitárulkozás célja nem a vádaskodás, hanem a tisztánlátás: Győző szeretné, ha az emberek végre megértenék, mi zajlott a csillogó díszletek és a hangos viták mögött. Ez a vallomás egy korszak lezárása is egyben, ahol a showman végre leveszi a maszkot, és megmutatja a hús-vér embert, aki túlélte saját sikersorozatát.
