A politikai kommunikáció és a társadalmi átalakulások történetében ritkán látni olyan elképesztő és egyben végtelenül dörzsölt stratégiát, mint amilyet a hazai radikális jobboldal legmeghatározóbb alakjai mutattak be az elmúlt időszakban. Egy részletes nemzetközi elemzés rávilágított arra a megdöbbentő folyamatra, amelynek során a korábban kifejezetten agresszív, félelmet keltő és kirekesztő retorikát használó szélsőségesek szinte egyik napról a másikra barátságos, családszerető és elfogadható arcot növesztettek. Ez a politikai arculatváltás nem a véletlen műve, hanem egy patikamérlegen kiszámított, tudatos manipulációs folyamat része, amelynek célja a szélesebb tömegek megszólítása és a fősodorbeli elfogadottság kivívása volt.
A háttérben zajló folyamatok szerint a radikális erők felismerték, hogy a fekete bakancsok, a katonai alakzatok és a nyers, fenyegető beszédstílus egy bizonyos ponton túl már nem vonzza, hanem kifejezetten taszítja az átlagos választópolgárokat. Ennek következtében egy olyan radikális imázsváltás mellett döntöttek, amely teljesen zárójelbe tette a múltbéli megnyilvánulásaikat. A keményvonalas ideológiát felváltotta a kiskutyás fotók, a családi idillt bemutató családi felvételek és a hétköznapi, emberközeli pillanatok szisztematikus megosztása a közösségi média felületein. A korábban félelmet keltő politikusok hirtelen melegszívű, gondoskodó apákká és a természet lágy ölén sétálgató, békés polgárokká lényegültek át a nyilvánosság előtt.
Ez a közkedveltté válási folyamat, amelyet a szakértők csak a szélsőségesség humanizálásának neveznek, rendkívül komoly veszélyeket rejt magában a társadalomra nézve. Az elemzés rámutat, hogy miközben a külső máz és a vizuális tálalás puha, kedves és megnyerő lett, a mélyben meghúzódó ideológiai alapok, a kirekesztő gondolatok és a radikális célok valójában jottányit sem változtak. A választópolgárok jelentős része azonban hajlamos áldozatul esni ennek a vizuális csalásnak, hiszen az emberi psziché sokkal könnyebben azonosul egy mosolygós, közvetlen figurával, mint egy merev, agresszív ideológussal. A cukiságkampány mögött így a legkeményebb politikai érdekek és a hatalom megszerzésére irányuló hideg racionalitás húzódik meg.
A folyamat sikerét látva a hazai politikai paletta más szereplői is döbbenten figyelték, hogyan képesek a leginkább megosztó figurák teljesen tisztára mosni a saját múltjukat a választók szemében. Ez a fajta politikai kaméleon-magatartás teljesen átírta a kampányolás szabályait, és bebizonyította, hogy a modern médiatérben a tartalom felett végleg győzedelmeskedett a forma. A barátságos és megnyerő külső mögött megbúvó valóság feltárása azonban továbbra is a legnagyobb kihívást jelenti a társadalmi folyamatokat figyelők számára, miközben a radikálisok egyre mélyebben ágyazódnak be a mindennapi köztudatba.
