A magyar könnyűzenei élet abszolút és megkérdőjelezhetetlen legendája, a fekete torkú énekesként is emlegetett Deák Bill Gyula olyan őszinte és szívbemarkoló vallomással állt a nyilvánosság elé, amely mélyen megérintette a rajongók és a zenésztársadalom szívét. A hetven feletti ikon, aki évtizedeken át a hazai színpadok legenergikusabb, leginkább megalkuvást nem tűrő alakja volt, most kendőzetlen őszinteséggel mesélt arról, hogyan telnek a mindennapjai a reflektorfénytől távol, és milyen fizikai, valamint lelki kihívásokkal kell szembenéznie a kora előrehaladtával. Bár a hangja és a zene iránti szenvedélye a régi, a test elkerülhetetlen gyengülése őt sem kíméli.
Az énekes elárulta, hogy az egészségi állapota az utóbbi időben sok odafigyelést igényel, és a korábbi hatalmas, mindent elsöprő koncertek után ma már sokkal jobban meg kell fontolnia, mire mennyi energiát szán. A fellépések és a közönséggel való találkozás a mai napig a legfontosabb éltető erőt jelentik számára, ám a színpadról lelépve a valóság sokszor fájdalmas és kimerítő. Deák Bill Gyula soha nem rejtette véka alá a múltbeli nehézségeit, a láb elvesztéséből fakadó évtizedes küzdelmeit, ám most a mindennapi rutin, a pihenés és az egészség megőrzése lett a legfőbb prioritás az életében. A környezete és a szerettei mindenben támogatják, hogy a legendás művész a lehető legnagyobb biztonságban és szeretetben élhesse a mindennapjait.
A rajongók aggodalma nem alaptalan, hiszen a blueskirály őszinte szavai mögött ott rejlik az elmúlás gondolata és a fizikai korlátok elfogadásának nehézsége is. Ennek ellenére Bill kapitány nem adja fel, a makacs életereje és a közönség szeretete újra és újra a színpad felé hajtja. A legfrissebb beszámolók szerint minden egyes fellépés valóságos csoda mind a művész, mind a hálás közönség számára, hiszen a magyar rock- és bluestörténelem egy élő darabja áll előttük, aki a nehézségek ellenére is hű maradt önmagához. Az énekes mostani állapota és megrendítő gondolatai egyértelműen jelzik, hogy a legnagyobb legendák is sebezhető emberek, akiknek a legnagyobb szükségük a szeretetre és a tiszteletre van ezekben a sebezhető években.
