A magyar zenei életet és az egész országot valóságos sokkhullámként érte a lesújtó és felfoghatatlan hír, miszerint a hazai rock- és lírai zene egyik legnagyobb, legmeghatározóbb alakja, Balázs Fecó örökre lehunyta a szemét. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész, a Korál együttes legendás alapítója és frontembere napokon keresztül vívta a legkeményebb, hősies harcát a kórházi ágyon a világjárványt okozó koronavírus agresszív fertőzésével szemben. Bár az orvosok és az egészségügyi személyzet mindent megtettek a megmentéséért, a zenészlegenda szervezete végül feladta a küzdelmet, mérhetetlen űrt és mély gyászt hagyva maga után.
A csodálatos hangú énekes és billentyűs állapota azután fordult válságosra, hogy elkapta a veszélyes fertőzést, amely szinte azonnal megtámadta a szervezetét, és olyan súlyos szövődményeket okozott nálánál, amelyek miatt elkerülhetetlenné vált az intenzív osztályos kezelés. Balázs Fecót napokig mélyaltatásban, lélegeztetőgépen tartották a klinikán, miközben az egész ország, a teljes művészvilág, a családtagok és a hűséges rajongók százezrei egy emberként, feszülten imádkoztak a felépüléséért. A remény az utolsó pillanatig élt a szívekben, hiszen Fecó közismerten nagy harcos volt, aki korábban már komoly szívproblémákból is sikeresen felépült, ám ez a láthatatlan ellenség most túl erősnek bizonyult számára.
A legenda halálhírét követően a hazai kulturális élet teljesen megbénult a fájdalomtól, a pályatársak és a legközelebbi barátok pedig egymás után omlottak össze a veszteség súlya alatt. Balázs Fecó nem csupán egy zseniális zenész volt, hanem egy olyan korszakalkotó zeneszerző, akinek a dalain generációk nőttek fel, és akinek a felejthetetlen lírai szerzeményei örökre beégtek a magyar emberek lelkébe. Nemzedékek énekelték és éneklik a mai napig a slágereit, amelyek a szerelemről, az elmúlásról, a hitről és az emberi lélek legmélyebb rezdüléseiről szóltak, és amelyek most, a távozásával még fájdalmasabban és húsbavágóbban csengenek mindenki fülében.
A gyászoló család a legnagyobb diszkréciót és békét kéri ezekben a rendkívül nehéz, embert próbáló órákban, miközben a közösségi oldalakat szinte elárasztották a megemlékező fekete fotók, a gyertyás posztok és a kollégák megrázó búcsúsorai. Mindenki egyetért abban, hogy Balázs Fecó távozásával a magyar könnyűzene aranykorának egy megismételhetetlen darabja veszett el végleg. A művész ugyan fizikailag már nincs közöttünk, de az az óriási életmű, a dalok és az a megmagyarázhatatlanul mély zenei alázat, ami az egész pályafutását jellemezte, örökké élni fog, és mindaddig velünk marad, amíg az ikonikus dallamai felcsendülnek a hangszórókból.
