A legmélyebb megdöbbenés és a lesújtó gyász sötét árnyéka borult a hazai kulturális életre, miután alig hihető, szívbemarkoló hír rázta meg a közönséget és a szakmát egyaránt. Életének ötvenötödik évében, egy kegyetlenül gyors lefolyású, súlyos betegség következtében örökre lehunyta szemét Kálloy Molnár Péter, a magyar színjátszás, rendezés és zenei élet egyik leguniverzálisabb, utánozhatatlan zsenije. A pótolhatatlan művész hirtelen távozása utáni űr szinte elviselhetetlen, a döbbenet hullámai pedig elárasztották a színházak folyosóit és a rajongók szíveit.
A fájdalmas hírt az Alma Együttes osztotta meg először, amelyet később több hivatalos és közeli forrás is mély megrendüléssel megerősített. Senki sem akarta elhinni, hogy az a kiapadhatatlan energiájú alkotó, aki nemrég még teljes lényével a színpadon létezett, nincs többé. Pedig a háttérben már egy ideje baljóslatú jelek mutatkoztak. Alig két héttel a szörnyű végkifejlet előtt a közkedvelt művész egészségi állapota miatt kénytelen volt lemondani a fellépéseit. November közepén az egyik improvizációs játék szervezői kényszerültek bejelenteni, hogy a színész betegség miatt nem tud színpadra lépni, így egy kollégájának kellett beugrania a helyére. Ekkor még mindenki bízott a gyógyulásban, a csodában, de a sors másként döntött. Egy december végére tervezett nagyszabású produkció szereposztását is teljesen át kellett alakítani a hirtelen jött, lesújtó változások miatt.
Kálloy Molnár Péter 1970-ben született Mezőcsáton, és már egészen fiatalon eljegyezte magát a Thália szekerével. A debreceni Ady Gimnázium legendás dráma tagozatán érlelődött tehetsége, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1991-ben. Pályafutása kezdetén a Nemzeti Színház, később pedig a Vígszínház társulatát erősítette, mielőtt a szabadúszás rögös, de szabad útját választotta volna. A szélesebb közönség imádta zseniális humorát, különleges, azonnal felismerhető hangját és azt a páratlan improvizációs készséget, amellyel a televíziós sikerműsorokban is brillírozott.
Nemcsak a színpadi deszkákon, de a mozivásznon és a szinkronstúdiókban is maradandót alkotott, világsztároknak kölcsönözte felejthetetlen orgánumát. Rendezőként olyan monumentális klasszikusokhoz nyúlt, mint a Rómeó és Júlia vagy a Macbeth, miközben legnagyobb színházi sikere, egy rendhagyó Shakespeare-előadás több mint két évtizeden át futott, és hatszázas szériát ért meg. Emellett három önálló zenei albumot is megjelentetett, bizonyítva polihisztor mivoltát. Most a függöny végleg legördült, a taps elcsendesedett, a pótolhatatlan művészt felesége és két gyermeke gyászolja a legmélyebb, vigasztalhatatlan fájdalomban.
