A magyar humor és abszurd művészet egyik legmeghatározóbb, ám kétségkívül legmegosztóbb alakja, Galla Miklós ismét a figyelem középpontjába került, de ezúttal nem egy újabb polgárpukkasztó poénnal vagy egy váratlan jelmezzel sokkolja a közönséget. A művész élete láthatóan olyan mélypontra jutott, ahonnan már nem lát más kiutat, mint a nyilvános segélykiáltást. Egy szívszorító és nyers őszinteséggel megírt nyílt levélben fordult Hegedűs Zsolthoz, remélve, hogy szavai értő fülekre találnak és végre megoldás születik a már-már tarthatatlan helyzetére.
A levél minden sora fájdalmasan őszinte vallomás egy olyan embertől, aki úgy érzi, a sors és a szakma is méltatlanul bánt vele az elmúlt időszakban. Galla Miklós nem köntörfalaz: kendőzetlenül ír arról a kilátástalanságról, amelybe belekerült, és amely nemcsak a karrierjét, hanem a mindennapi megélhetését is fenyegeti. A sorok között felsejlik egy magára hagyott művész portréja, aki bár évtizedeken át milliókat nevettetett meg, most magányosan vívja harcát az igazságtalannak érzett rendszerrel. Az írásból süt a feszültség és az az elkeseredettség, amit csak az érezhet, akitől megvonták a méltó elismerést és a lehetőséget a folytatáshoz.
A humorista levelében kifejti, hogy nem egyszerűen csak egy baráti gesztust vár, hanem valódi, kézzelfogható segítséget egy olyan embertől, akinek szavára és döntésére adnak a döntéshozók. Galla hangsúlyozza, hogy méltósága megőrzése mellett is kénytelen volt ehhez a végső eszközhöz folyamodni, hiszen a zárt ajtók eddig mindenhol visszautasítással fogadták. A szövegben visszaköszön a jellegzetes stílusa, ám a poénok mögött most mély és súlyos tartalom húzódik meg: az egzisztenciális szorongás és az elismerés iránti mérhetetlen szomjúság.
A közvélemény és a rajongók megdöbbenve olvasták a sorokat, hiszen Galla Miklóst eddig egy megtörhetetlen, különc zseninek látták, aki mindig felülemelkedik a hétköznapi gondokon. Ez a nyílt levél azonban lerántotta a leplet a fájdalmas valóságról. A művész bevallotta, hogy a jövője most bizonytalanabb, mint valaha, és ez a segítségkérés az utolsó reménysugár számára. Mindenki azt találgatja, vajon érkezik-e válasz Hegedűs Zsolttól, és sikerül-e kihúzni a mélyből azt az embert, akinek a L’art pour l’art és a Holló Színház felejthetetlen pillanatait köszönhetjük. Galla Miklós most nem nevet, hanem vár – és vele együtt vár az egész ország, hogy mi lesz ennek a drámai segélykiáltásnak a vége.
