Pótolhatatlan veszteség érte a hazai könnyűzenei életet és az alternatív rockzene kedvelőit, a mély gyász híre pedig azonnal megrázta a szakmát és a rajongók tízezreit egyaránt. Életének korai szakaszában örökre lehunyta a szemét Bräutigam Gábor, a hazai alter-rock történetének egyik legmeghatározóbb, korszakalkotó zenekarának, a Kispál és a Borznak az alapító dobosa. A zenei zseni halálának megrendítő hírét a zenekar hivatalos közösségi oldalán osztották meg a nyilvánossággal, a bejelentés pedig valósággal sokkolta mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben az ő ritmusaira nőttek fel, vagy követték a pécsi formáció felemelkedését.
Bräutigam Gábor a zenekar legmeghatározóbb, aranykorszakának volt a szerves és kihagyhatatlan része. Ott volt a kezdeteknél, amikor a formáció még csak bontogatta a szárnyait Pécs belvárosában, és egészen 1996-ig erősítette a csapatot a dobok mögött. Az ő jellegzetes, utánozhatatlan ritmusszekciója hallható a Kispál és a Borz legikonikusabb, mára már kultikussá vált albumain. Olyan lemezek fűződnek a nevéhez, mint a Naphoz Holddal, a Föld kaland ilyesmi, az Ágy, asztal, tévé, valamint a Sika, kasza, léc. Ezek az alkotások nemcsak egy generáció életérzését határozták meg alapjaiban, hanem örökre beírták magukat a magyar zenetörténetbe, a ritmusok mögött álló zenész pedig a műfaj igazi hősévé vált.
A zenekar tagjai mély fájdalommal és megtörten búcsúztak egykori alapítótársuktól a nyilvánosság előtt. A búcsúbejegyzésben felidézték, hogy bár az utak az évek során zeneileg elágaztak, a közösen megélt sikerek, a turnébuszban eltöltött átvirrasztott éjszakák és a próbatermi közös alkotások emléke kitörölhetetlen marad. Gábor nem csupán egy zenész volt a sok közül, hanem a csapat motorja, akinek a precizitása és zenei látásmódja nélkül a Kispál és a Borz hangzása soha nem válhatott volna azzá a rekedtes, fülbemászó és nyers csodává, amit egy ország zárt a szívébe.
A tragikus hír hallatára a zenésztársak, a szakma képviselői és a hűséges rajongók ezrei azonnal elárasztották a közösségi médiát a részvétnyilvánításokkal. A döbbenet és a néma fájdalom rányomta a bélyegét a hazai klubéletre is, hiszen sokan még mindig abban bíztak, hogy a legendás dobost láthatják még egyszer a színpadon egy nosztalgikus koncert erejéig. A sors azonban másképp akarta: a ritmusok végleg elnémultak, a magyar rockzene egyik legfényesebb csillaga pedig átköltözött az égi próbaterembe, pótolhatatlan űrt hagyva maga után.
