Felfoghatatlan tragédia rázta meg a magyar kulturális életet és az egész országot: negyvenegy éves korában elhunyt Tompos Kátya. A Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművésznő, énekesnő, akit egy egész nemzet zárt a szívébe angyali hangja és tiszta lénye miatt, tragikusan fiatalon távozott az élők sorából. Kátya hosszú és embert próbáló küzdelmet folytatott egy rendkívül ritka daganatos betegséggel, amely a szervezetét támadta meg. Bár az utolsó pillanatig hitt a gyógyulásban, és egy emberként mozdult meg érte az ország, a sors végül kegyetlennek bizonyult.
A betegség híre csak viszonylag későn került nyilvánosságra, mivel a művésznő a rá jellemző szerénységgel és diszkrécióval, a nyilvánosság kizárásával szerette volna vívni élete legnagyobb csatáját. Amikor azonban kiderült, hogy a gyógykezeléséhez olyan speciális eljárásra van szükség, amely Magyarországon nem elérhető, kollégái és barátai hatalmas összefogást hirdettek. Jótékonysági gálát szerveztek, ahol a szakma színe-java fellépett, hogy összegyűjtsék a külföldi terápiához szükséges összeget. A szeretet áradása megindító volt: napok alatt több tízmillió forint gyűlt össze a rajongók és tisztelők adományaiból, ami reményt adott Kátyának és családjának.
Sajnos az idő azonban nagy úrnak bizonyult. Hiába állt rendelkezésre az anyagi forrás, és hiába volt meg a színésznőben a mérhetetlen életerő, az állapota az utolsó hetekben válságosra fordult. Tompos Kátya nemcsak a színpadon volt varázslatos, hanem a magánéletben is egy különleges, mély érzésű emberként ismerték. Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után a színházművészetben és a könnyűzenében is. Hangja, amely a Valami Amerika 2 betétdalával vagy éppen a Eurovíziós dalfesztiválra szánt dalaival vált felejthetetlenné, most mindörökre elnémult. A rajongók és a pályatársak most egy emberként gyászolják a tehetséget, akinek ragyogása túl korán hunyt ki, emlékeztetve mindenkit az élet törékenységére és arra a fájdalomra, amit egy ilyen pótolhatatlan veszteség okoz.
