Utcai identitás kontra millió streaming-hallgatottság: Miért alakult ki heves vita a hazai rap és a pop műfaj határai körül?

A hazai szórakoztatóiparban és a közösségi médiában folyamatosan zajlanak az olyan összecsapások, ahol a legeltérőbb zenei stílusok és alkotói filozófiák feszülnek egymásnak. A legfrissebb internetes viták kereszttüzébe ezúttal a magyar rap szcéna ismert alakja, G.w.M, valamint a börtönviselt, rendkívül megosztó online tartalomgyártó, Lakatos Brendon kerültek. A páros egy közösen közzétett videóban reagált a követők kritikus megjegyzéseire, és kendőzetlen véleményt formáltak a hazai zenei piacot jelenleg domináló Azahriah munkásságáról, valamint a stílusbeli különbségekről.

A konfliktus kiindulópontját egy olyan hozzászólás jelentette, amelyben egy követő nyíltan összehasonlította a két előadót, kijelentve, hogy véleménye szerint Azahriah mérhetetlenül jobb és képzettebb zenész. A kijelentésre elsőként Lakatos Brendon reagált a tőle megszokott karcos és impulzív stílusban. Kifejtette, hogy a kritizálóknak teljesen felesleges összekeverniük a különféle műfajokat, hiszen teljesen más megközelítésről, más emberi háttérről és eltérő zenei stílusról van szó, amelyet nem lehet egyetlen közös nevezőre hozni.

A vita mélyebb rétegeit azonban maga G.w.M világította meg, aki határozottan visszautasította az összehasonlítás létjogosultságát. A rapper kijelentette, hogy őt soha nem az a cél vezérelte, hogy a szélesebb, fiatalabb popközönséget szólítsa meg. Megfogalmazása szerint az ő művészete mindig is az utcának, a nehezebb sorsú embereknek és a saját közösségének szólt. Kiemelte, hogy rendkívül büszke arra az autentikus kapcsolatra, amely a rajongóihoz fűzi, és úgy érzi, hogy az ő szubkultúrája és szövegei a valós utcai tapasztalatokból táplálkoznak, nem pedig a mesterségesen felépített médiakörnyezetből.

G.w.M azt is tisztázta, hogy egyáltalán nem tekinti versenytársnak a stadionokat megtöltő fiút, hiszen egészen más világot és életérzést képviselnek. Meglátása szerint az igazi hip-hop kultúra a gyökereiben mindig is a kisebbségek és a nehezebb helyzetben élők hangja volt, így nem is várja el, hogy mindenki megértse az ő zenei üzenetét. Úgy véli, az ő közönsége a saját közegében, a falunapokon és a szabadtéri fellépéseken pontosan érti azt az életérzést, amit közvetít.

A videó és az abban elhangzott gondolatok azonnal hatalmas megosztottságot szültek az online térben. Míg a keményvonalas hip-hop követők és a mulatós-rap kedvelői egyetértettek abban, hogy a hitelesség és az utcai jelenlét fontosabb a közönségkapcsolatban, addig a szélesebb zenehallgató közönség inkább a szakmai teljesítményt és a számottevő hallgatottsági sikereket kérte számon a megszólalókon.

Ez a legutóbbi szópárbaj is jól mutatja, hogy a hazai zenei életben mennyire éles választóvonal húzódik az utcai underground gyökerekből táplálkozó előadók és a többmilliós nézettséget elérő popkulturális szupersztárok között. Bár a vita látszólag a rajongói kommenteken robbant ki, valójában a művészi identitásról és a közönség megszólításának eltérő módozatairól szólt.