A magyar politikai élet térképén olyan mozgások indultak meg, amelyekre még a legtapasztaltabb elemzők sem számítottak: a Jobbik hivatalosan is szövetségre lép azzal a párttal, amely egykor Torgyán József vezetése alatt a vidék és a gazdák megkerülhetetlen ereje volt. Ez a stratégiai együttműködés nem csupán egy egyszerű technikai koalíció, hanem egy mélyebb, szimbolikus egyesülés, amellyel a Jobbik egyértelműen a vidéki szavazóbázis és a hagyományos értékek felé kíván nyitni. A Független Kisgazdapárttal való kapcsolatfelvétel és a közös út kijelölése egy olyan nosztalgikus, mégis modern politikai irányt vázol fel, amely alapjaiban rendezheti át az erőviszonyokat a közelgő választások előtt.
A háttérben zajló tárgyalások során a felek hamar megtalálták a közös hangot, hiszen mindkét formáció úgy érzi, a jelenlegi politikai palettán elárvultak azok a választók, akik számára a magyar föld, a vidéki életforma és a nemzeti érdekvédelem a legfontosabb. A Jobbik vezetése szerint Torgyán József öröksége és a kisgazda szellemiség olyan morális tőkét jelent, amelyre építve hatékonyabb alternatívát kínálhatnak a kormánypárttal szemben. Az egykori földművelésügyi miniszter harcias, megalkuvást nem ismerő stílusa és a vidéki Magyarország iránti elkötelezettsége most a Jobbik új stratégiájának egyik tartóoszlopa lehet.
A szövetség bejelentése után azonnal megindultak a találgatások, hogy ez a lépés mennyire képes mozgósítani a korábbi kisgazda szimpatizánsokat. Az elemzők rámutatnak, hogy a Jobbik ezzel a húzással megpróbálja visszahódítani azt a réteget, amely az utóbbi években passzivitásba vonult vagy elfordult a párttól a belső átalakulások miatt. A közös munka során a hangsúly a helyi közösségek megerősítésén, a családi gazdaságok támogatásán és a vidéki infrastruktúra fejlesztésén lesz. Ez a fajta összefogás egyfajta hidat képez a múlt politikai sikerei és a jövő kihívásai között, remélve, hogy a „búzakalász és a kereszt” szimbolikája újra erőt adhat a választási küzdelmekben.
A politikai arénában ez a szövetségkötés komoly feszültséget és aggodalmat szült az ellenfelek körében. Többen úgy vélik, hogy a Jobbik ezzel a lépéssel egy kockázatos, de sokat ígérő útra lépett, ahol a Torgyán-korszak hangulatát próbálják ötvözni a mai kor követelményeivel. A párt belső köreiben is nagy a várakozás, hiszen az új szövetségesekkel való együttműködés friss energiákat és új típusú szónokokat hozhat a kampányba. A kérdés már csak az, hogy a választók mennyire látják hitelesnek ezt a borulást, és vajon a kisgazda eszme képes-e újra olyan tömegeket megmozgatni, mint a rendszerváltás utáni évek aranykorában. Egy biztos: a Jobbik és a kisgazdák közös fellépése új fejezetet nyit a magyar belpolitika sűrűjében.
