Felfoghatatlan veszteség érte a hazai kulturális életet és a színművész társadalmat, a gyász lesújtó súlya pedig ezúttal Nyakó Júlia vállára nehezedik. A közkedvelt és mélyen tisztelt színésznő magánéletét egy olyan tragédia árnyékolta be, amely után a mindennapok már soha többé nem lesznek ugyanolyanok. Elhunyt ugyanis az az ember, aki nemcsak a szakmai útján, hanem a magánéletében is a legbiztosabb támaszt, a megkérdőjelezhetetlen bástyát és a lelki megnyugvást jelentette számára. A szörnyű hír hallatán a kollégák és a rajongók egy emberként roppantak össze, miközben a művésznő a legmélyebb fájdalmában próbál erőt meríteni a folytatáshoz.
A búcsúzás pillanatai mindig elviselhetetlenül nehezek, ám Nyakó Júlia esetében a veszteség feldolgozása szinte emberfeletti feladatnak bizonyul. A színésznő, aki a színpadon számtalanszor mutatott megalkuvást nem tűrő erőt és drámai mélységet, most a valóságban kénytelen átélni a legkínzóbb fájdalmat. Az elhunyt férfi pótolhatatlan űrt hagy maga után, hiszen az évek során olyan szimbiózisban és szeretetben éltek, amely ritkaságnak számít a mai rohanó világban. A művésznő környezetéből származó információk szerint a gyászoló színésznőt teljesen letaglózta a hír, és jelenleg a legszűkebb családi körben, a nyilvánosság elől elzárkózva igyekszik átvészelni ezeket a sötét, magányos napokat.
A színházi szakma és a közvetlen kollégák azonnal kifejezték együttérzésüket, és mindenben támogatják a művésznőt, aki az elkövetkező időszakban valószínűleg a munkába és a szerepeibe menekül majd, hogy elterelje a gondolatait a lesújtó valóságról. A búcsúszavak, amelyek a legmélyebb tiszteletről és a múlhatatlan szeretetről tanúskodnak, jól mutatják, milyen hatalmas űrt hagyott hátra az elhunyt. Nyakó Júlia könnyeivel küszködve, de méltósággal gyászol, miközben a közönség és a szakma egy emberként imádkozik azért, hogy ez a csodálatos színésznő megtalálja a lelki békéjét, és a színpadra visszatérve újra képes legyen mosolyogni a legnehezebb magánéleti tragédia után is.
