Megdöbbentő kulisszatitkok láttak napvilágot: Sam Smith elképesztő összegekért és teljesen átalakult arccal tér vissza a színpadra, a rajongók már most sokkot kaptak az áraktól

Készüljenek fel az év leginkább felkavaró és legvitatottabb zenei eseményére, mert a pop- és soulvilág egyik legmegosztóbb brit szupersztárja, Sam Smith olyan visszatérésre szánta el magát, ami azonnal pattanásig feszítette a húrt a rajongók és a kritikusok körében egyaránt. Hivatalossá váltak a legfrissebb részletek az énekes exkluzív fellépéssorozatáról, de ami a színfalak mögül kiszivárgott, attól a legmelegebb és legelkötelezettebb követőknek is tátva maradt a szájuk. Nem egy egyszerű, megszokott stadionturnéról van szó, hanem egy rendkívül intim hangulatú, zárt körű rezidenciáról, amely szigorú szabályok szerint zajlik, és amelynek a pénzügyi háttere valóságos felháborodást váltott ki.

A grandiózus visszatérés az ikonikus San Franciscó-i Castro Theatre történelmi épületében kapott helyet, amelynek nagyszabású újranyitásával esik egybe a koncertsorozat. Az énekes, aki olyan gigantikus és szívbemarkoló világslágerekkel írta be magát a zenetörténelembe, mint a Stay With Me, a Too Good at Goodbyes vagy a Kim Petrasszal közös, hatalmas botrányt kavart Unholy, most egy teljesen új, sebezhető, mégis végletesen drámai oldalát tervezi megmutatni a közönségnek a To Be Free elnevezésű esteken. Azonban az exkluzivitásnak és a közelségnek olyan elképesztő ára van, amit a hétköznapi emberek egyszerűen képtelenek megfizetni.

A jegyárak alakulása valóságos lavinát indított el a közösségi oldalakon, hiszen a legolcsóbb, legtávolabbi erkélyülések ára is 145 és 170 dollár között mozog, ami már önmagában is vérlázító sokak számára. De ez még semmi: a prémium kategóriás helyekért és a jobb kilátást biztosító székekért a másodlagos jegypiacokon elképesztő, 900 dollárt is meghaladó összegeket kérnek el a nepperek, sőt, a legelőkelőbb helyek ára már a csillagos eget súrolja, és rémisztő módon négyszámjegyűvé duzzadt. A rajongók dühösek és becsapottnak érzik magukat, hiszen úgy tűnik, az érzelmes és intim zenei élmény mostantól csak a szupergazdagok kiváltsága.

A feszültséget csak tovább fokozza, hogy a kiszivárgott dallista szerint az énekes nemcsak a régi, jól ismert balladáit adja elő, hanem olyan kiadatlan és titokzatos dalokat is a porondra visz, mint a My Guy vagy a Hold On, miközben olyan klasszikusok feldolgozásával borzolja a kedélyeket, mint John Prine-tól az Angel From Montgomery. A turné és a rezidencia híre valósággal megosztja a világot: miközben a stúdióba és a színházba való bejutásért harcolnak az emberek, és a jegyértékesítő platformokon percek alatt fogynak el a helyek, sokan úgy érzik, hogy Sam Smith teljesen elszakadt a valóságtól, és a drámai vizuális megújulása mögött valójában egy kíméletlen üzleti gépezet áll, ami kivasalja a rajongók zsebeit. A feszült hangulat szinte tapintható, és a Castro Theatre falai között zajló koncertek emléke még nagyon hosszú ideig beszédtéma lesz a nemzetközi sajtóban.