A magyar könnyűzene abszolút állócsillaga és ikonikus alakja, Korda György olyan drámai és szívbemarkoló vallomást tett a jövőjével kapcsolatban, amely azonnal jéggé fagyasztotta a vérét a rajongók millióinak. Az énekeslegenda, aki évtizedek óta töretlen energiával és imádott feleségével, Balázs Klárival az oldalán szórakoztatja a közönséget, most elérkezettnek látta az időt arra, hogy őszintén, mindenféle sallang nélkül beszéljen a legfájdalmasabb témáról: a búcsúról és az idő múlásáról. Gyuri bácsi kendőzetlen őszinteséggel árulta el a legfőbb vágyát, amely egyszerre hordoz magában reményt és mély szomorúságot.
A művész könnyeivel küszködve ismerte el, hogy a szíve mélyén már pontosan látja a pályafutása végét, és kijelentette, hogy még két évet szeretne aktívan, teljes bedobással énekelni a színpadon. Ez a határozott idősáv hideg zuhanyként érte a közvéleményt, hiszen a közönség hozzászokott ahhoz, hogy a Korda-házaspár örökifjúként robban be minden egyes rendezvényre. Az énekes azonban reálisan látja a helyzetét, és elmondta, hogy a fizikai korlátok és a kor előrehaladta miatt megfontoltan kell terveznie a hátralévő időt. Nem akarja megvárni, amíg a méltósága csorbát szenved a színpadon, így emelt fővel, a csúcson szeretné befejezni azt az életművet, amit egy egész ország csodál.
A háttérben meghúzódó lelki dráma elképesztően megviseli a házaspárt, hiszen az éneklés és a turnézás jelenti számukra a puszta életet. Korda György elárulta, hogy a színpadi lét, a reflektorfény és a közönségből áradó, szinte tapintható szeretet az a misztikus elixír, ami mind a mai napig életben tartja és hajtja előre. Klárika jelenléte és támogatása nélkül azonban ez a kőkemény menetelés már rég elképzelhetetlen lenne: felesége a legfőbb támasza, aki a háttérben óvja az egészségét, intézi a mindennapi ügyeket és tartja benne a lelket a legnehezebb, kimerítő pillanatokban is. Az elkerülhetetlen visszavonulás gondolata mindkettőjük vállára hatalmas, fojtogató súlyként nehezedik.
A bejelentés után a rajongók valóságos ostrom alá vették a közösségi oldalakat, és az aggódó üzenetek valóságos lavinaként árasztották el a párt. Senki sem akarja elfogadni a visszaszámlálás megkezdését, de Gyuri bácsi döntése megingathatatlannak tűnik. Az elkövetkező huszonnégy hónap így életük legintenzívebb és legérzelmesebb időszaka lesz, ahol minden egyes koncert, minden egyes elénekelt refrén egy egyedülálló, megismételhetetlen búcsúajándékká válik a közönség számára. A művész utolsó nagy vállalása ez, egy olyan drámai végjáték kezdete, amely aranybetűkkel íródik be a hazai kultúra történelmébe, miközben a kulisszák mögött már felsejlik a csendes, magányos hétköznapok elkerülhetetlen valósága.
