A magyar filmművészet és kultúra egyik legmeghatározóbb, legszerethetőbb óriása előtt tiszteleg ma az egész ország, hiszen a felejthetetlen színészlegenda, rendező és producer ezen a jeles napon ünnepelné a hetvenötödik születésnapját. Bujtor István neve egyet jelent a hamisítatlan balatoni hangulattal, a pofonosztó, igazságos Ötvös Csöpi karakterével és azzal a megismételhetetlen, tekintélyt parancsoló, mégis végtelenül barátságos jelenléttel, amellyel évtizedeken át elvarázsolta a nézők millióit. Bár a zseniális művész fizikai valójában már nem lehet közöttünk, az általa hagyott monumentális kulturális örökség, a felejthetetlen filmkockák és a legközelebbi barátok, családtagok emlékei a mai napig kísértetiesen elevenen tartják a szellemét. A jubileum alkalmából most olyan intim, kulisszák mögötti történetek és mély érzelmek láttak napvilágot, amelyek bemutatják, milyen ember volt a zseniális színész a mindennapokban, távol a kamerák feszült világától.
A színfalak mögött Bujtor István élete legalább annyira izgalmas és színes volt, mint a filmvásznon, bár a privát szféráját mindig kényesen óvta a bulvármédia kíváncsi szemeitől. Kevesen tudják például, hogy a hatalmas termetű, kőkemény igazságosztó szerepe mögött egy végtelenül művelt, mély érzésű és a szeretteiért minden áldozatra kész családfő rejtőzött. Testvére, a szintén zseniális Latinovits Zoltán, és édesanyjuk, a legendás Gundel Katalin révén egy olyan kulturális dinasztia véréből származott, amely alapjaiban határozta meg a hazai művészvilágot. A jubileumi visszaemlékezések során a családtagok könnyek között idézték fel azokat a feszült és felemelő pillanatokat, amikor a színész a mólón állva, a vitorlása fedélzetén vagy éppen a színházi öltöző magányában tervezte meg a következő nagy dobását.
A minőségből és a szakmai alázatból soha, egyetlen másodpercre sem engedett, legyen szó a forgatókönyvek megírásáról, a vitorlásversenyek kőkemény fizikai megpróbáltatásairól vagy a veszprémi színház igazgatásával járó hatalmas felelősségről. Meggyőződése volt, hogy a közönséget csakis maximális őszinteséggel és szórakoztatással lehet kiszolgálni, és ezt a hitvallást a legnehezebb időkben, a betegségek árnyékában is tűpontosan követte. A ma hetvenöt éves legenda emlékére szervezett ünnepségek és a rajongói megemlékezések hűen bizonyítják, hogy az Ötvös Csöpi-filmek poénjai és a pofonok ritmusa semmit sem veszített a fényéből az idő múlásával. A zárt ajtók mögött őrzött családi ereklyék, a régi fotók és a kollégák suttogva elmesélt anekdotái mind-mind egy olyan korszakos zseni képét rajzolják ki, akinek a hiánya a mai napig betölthetetlen űrt hagy maga után a magyar kultúrában.
