A magyar popzene történetében van egy dátum, amely mélyen belevésődött mindenki emlékezetébe: 2001 januárja, amikor a Király, Zámbó Jimmy élete tragikus hirtelenséggel véget ért. Az énekes, akiért milliók rajongtak, és akinek négyoktávos hangja előtt még a legnagyobb kritikusok is fejet hajtottak, egy olyan baleset áldozata lett, amelyre azóta sincsenek mindenki számára elfogadható magyarázatok. A csepeli ház falai között eldördült lövés nemcsak egy legendás karriert tört ketté, hanem egy olyan űrt hagyott maga után, amelyet azóta sem tudott betölteni senki a hazai könnyűzenei palettán. Jimmy nem egyszerűen egy sztár volt; ő volt a nép hangja, a romantika koronázatlan királya, akinek élete és halála is túllépett a hétköznapi valóság keretein.
Az utolsó órák eseményei azóta is számtalan találgatás és suttogó pletyka tárgyát képezik. A hivatalos verzió szerint a fegyver tisztítása vagy egy szerencsétlen véletlen okozta a tragédiát, de a rajongók szívében mindig ott maradt a kétely. Jimmy azon az éjszakán is az élettel teli, szenvedélyes énjét mutatta, de a sors egy pillanat alatt közbeszólt. A környezetében lévők elmondása szerint az énekes imádta az életet, a sikert és a családját, éppen ezért volt annyira felfoghatatlan mindenki számára, hogy pont egy ilyen értelmetlen baleset vet véget a földi útjának. A halálhíre utáni napokban az egész ország gyászba borult, a csepeli ház előtt pedig gyertyák ezrei világítottak, jelezve, hogy a Király emléke halhatatlan marad.
Zámbó Jimmy hagyatéka azonban nemcsak a tragédiáról szól, hanem arról a hihetetlen zenei örökségről is, amit ránk hagyott. Az „Imre, a király halott” gondolata sokak számára még ma is elfogadhatatlan, hiszen dalai minden nap felcsendülnek a rádiókban és a családi összejöveteleken. A sorsa egyfajta görög tragédiához hasonlít: a csúcsra jutott művész, aki mindent elért, amit csak lehetett, de akit végül a saját sorsa és a hirtelen jött végzet rántott a mélybe. Jimmy élete tanulság mindannyiunk számára a hírnév súlyáról, az emberi törékenységről és arról a megismételhetetlen tehetségről, amely csak egyszer adatik meg egy nemzet életében. Bár a trón azóta is üresen áll, a dalok és a titokzatos mosoly örökre velünk maradnak a szívünkben.
