Somló Tamás, a magyar zenei élet megismételhetetlen alakja és az LGT örökös legendája, egy olyan mélyinterjúban engedett betekintést a lelke legrejtettebb zugaiba, amely ma, az idő távlatából nézve még szívbe markolóbbnak hat. Az énekes, aki generációk számára tette emlékezetessé a magyar rocktörténetet, nem csupán a szakmai sikerekről, hanem az emberi sors fordulatairól, a szabadságvágyról és a zene mindent elsöprő erejéről is vallott. A stúdiók füstös világa és a telt házas koncertek dübörgése mellett Lajos – ahogy barátai hívták – a hétköznapok csendes küzdelmeiről is mesélt, feltárva azt az utat, amely a világot jelentő deszkákig vezette.
„Jó, hogy kitalálták a rock and rollt, mert különben mi lett volna velünk?” – tette fel a költői kérdést a zenész, utalva arra a korszakra, amikor a zene jelentette az egyetlen valódi menekülési útvonalat a szürke valóságból. Somló, aki artista múltját is magával hozta a színpadra, mindig is különcnek számított: a szaxofonja mellett a karizmája volt a legerősebb fegyvere. Az interjú során felelevenítette a külföldi turnék izgalmát, a zenekari tagok közötti vibráló feszültséget és azt a megmagyarázhatatlan kémiát, amely az LGT-t a csúcsra repítette. Azonban a csillogás mögött felsejlettek a lemondások és a magánéleti hullámvölgyek is, amelyekről Somló a tőle megszokott eleganciával, mégis őszintén beszélt.
Az énekes bevallotta, hogy a hírnév olykor súlyos teher volt számára, és sokszor érezte úgy, hogy a közönség csak a maszkot látja, a mögötte rejlő érzékeny embert nem. A stúdióban töltött éjszakák, a tökéletes hangzás hajszolása és a folyamatos turnézás felemésztette az energiáit, de a rock and roll életszeretete mindig továbblendítette a holtponton. A vallomásában kitért arra is, hogy a sors olykor kegyetlen lapokat osztott neki, de a zene volt az a gyógyszer, amely minden sebet begyógyított. A rajongók számára ő volt a szabadság szimbóluma, az az ember, aki fittyet hányt a szabályokra, és csak a saját belső dallamait követte.
Ez az interjú ma már egyfajta szellemi hagyatékként is értelmezhető. Somló Tamás bölcsessége, élettapasztalata és az a különleges látásmód, amellyel a világot szemlélte, minden mondatából áradt. Nem félt beszélni az elmúlásról, a szakmai irigységről vagy éppen a barátságok törékenységéről. A beszélgetés során elhangzott gondolatok rávilágítottak arra, hogy a rock and roll nem csupán egy zenei stílus, hanem egy életforma, amelyben a nevetés és a könnyek kéz a kézben járnak. Somló Tamás hangja örökre ott marad a fülünkben, és ez a vallomása emlékeztet minket arra, hogy bár a reflektorfény kialszik, a legenda és a dalok örökké élnek a szívünkben.
