Bodrogi Gyula, a nemzet színésze, akit generációk nőttek fel Süsü hangján vagy a számtalan felejthetetlen színpadi és filmes alakításán, most egy olyan vallomással állt a nyilvánosság elé, amely mélyen megérintette az országot. A 90. életévén is túl lévő művész, aki mindig is a kifogyhatatlan életerejéről és huncut mosolyáról volt ismert, most a tőle szokatlan komolysággal beszélt az élet végső kérdéseiről. A színfalak mögötti csendben Bodrogi Gyula már nem a nevettetőt, hanem a bölcs tanút mutatta meg, aki emelt fővel és mérhetetlen alázattal tekint az idő múlására.
A művész belső világában az utóbbi időben az elengedés és a hála kapta a főszerepet. A belső monológjaiban gyakran visszaköszönnek a régi barátok, a már eltávozott pályatársak emlékei, és az a különös érzés, amikor az ember rájön: már több barátja van odaát, mint idefent. „Nem félek a haláltól, csak az életet sajnálom itt hagyni” – vallotta be halkan, utalva arra a kettősségre, ami minden nagy művészt elkísér az úton. Bodrogi számára a színpad már nem a bizonyításról szól, hanem minden egyes fellépés egyfajta búcsú és köszönet a közönségnek, amely évtizedeken át a tenyerén hordozta.
Az interjú során felsejlettek a hétköznapok apró küzdelmei is; a test elfáradása, amit a lélek még oly nehezen fogad el. A színész részletesen mesélt arról a belső tartásról, ami minden reggel segít neki felkelni és újra megmutatni a világnak, hogy a tehetség nem ismer korhatárt. Az elmúlás gondolata számára nem sötét árnyék, hanem egyfajta megnyugvás, a jól végzett munka utáni pihenés ígérete. Ennek ellenére a szemei még most is felcsillannak, amikor a vadászatról, a családról vagy egy új szerep lehetőségéről beszél, bizonyítva, hogy az életszeretete még mindig erősebb minden fizikai nehézségnél.
A rajongók és a szakma egy emberként aggódik és szorít a nemzet színészéért, akinek minden szava aranyat ér. Ez a drámai őszinteség rávilágított arra, hogy Bodrogi Gyula nemcsak a színpadon, hanem az élet legnagyobb drámájában is képes a legmagasabb szinten teljesíteni: őszintén, méltósággal és azzal a páratlan humorral, ami még a legnehezebb pillanatokon is átsegíti. Szavai mementóként szolgálnak mindannyiunk számára: az életet az utolsó pillanatig élvezni kell, és ha eljön az idő, úgy kell tudni elmenni, hogy a mosolyunk itt maradjon azok szívében, akiket szerettünk.
